A 2003-ban Kitamura Rjúhei (Kitamura Ryūhei)* által rendezett Azumi (Azumi) és a 2005-ben Kaneko Súszuke (Kaneko Shūsuke) által rendezett Azumi 2. – Szerelem vagy halál (Azumi 2: Death or Love) filmek egy képregénysorozat alapján készültek. Nem elsősorban történelmi alkotások; azonban valós helyzeten és eseményeken alapulnak, valós személyek is szerepelnek vagy kerülnek említésre bennük, így cselekményüknek és a szereplők motivációinak megértésében segítséget nyújthat a történelem.
Japán a XVI–XVII. század fordulóján hosszú polgárháborús időszak lezárásához közeledett. Az egymás ellen harcoló, néha egymással szövetkező daimjó-k (daimyō) – akik nagyjából a középkori Európa földesurainak feleltek meg, birtokkal, várakkal, saját hadsereggel – közül Tojotomi Hidejosi (Toyotomi Hideyoshi) emelkedett ki, és itt nem részletezett módon nagyjából egyesítette az országot. Alacsony származása miatt azonban nem lehetett sógun (shōgun); amikor pedig 1598-ban meghalt, fia és örököse, Tojotomi Hidejori (Toyotomi Hideyori) még túl fiatal volt ahhoz, hogy helyébe lépjen. A polgárháború kiújulásával fenyegető helyzetet Tokugava Iejaszu (Tokugawa Ieyasu) jó érzékkel használta ki, és 1600-ban a Szekigahara-i (Sekigahara) csatában legyőzte Hidejori támogatóinak Isida Micunari (Ishida Mitsunari) vezette seregét – Hidejori maga nem vett részt a csatában. Iejaszu 1603-ban meg is kapta a császártól a sógun címet, azonban több daimjó továbbra is Hidejorit tekintette a törvényes örökösnek. Iejaszu hatalma így csak a Tojotomi klán székhelyének, Ószaka (Ōsaka) várának 1614–15-ös, több részletben véghezvitt ostroma, és Hidejori ennek során bekövetkezett halála után szilárdult meg. De akkor aztán jó 250 évig az ő utódai lettek a sógunok!
Az Azumi-filmek cselekménye e két esemény, vagyis a többször hivatkozott szekigaharai csata és Ószakának a szereplők által nyilván még nem tudott ostroma között játszódik, 1610 körül. A filmbéli ötletgazda, Nankóbó Tenkai (Nankōbō Tenkai) buddhista főpap valóban Tokugava Iejaszu egyik fő támogatója volt [6]. A megölendő három daimjó, Aszano Nagamasza (Asano Nagamasa), Kató Kijomasza (Katō Kiyomasa) és Szanada Maszajuki (Sanada Masayuki) ténylegesen ez idő tájt bekövetkezett halála – amennyiben többé-kevésbé Tojotomi Hidejorit támogatták – bizonyos szempontból nézve kétségkívül a békét szolgálta. Kijomasza ráadásul valójában egy hajóút során vesztette életét [7]. További valós személy Szanada Jukimura (Sanada Yukimura), Maszajuki fia.
A filmek persze nem erről szólnak. Azonban úgy is fölfoghatjuk, hogy a nagy történelmi regényekhez hasonlóan csak kiegészítik a tényeket: akár így is történhetett volna…
* A szövegben a japán nevek magyar átírásban szerepelnek, a nemzetközi szakirodalomban való könnyebb azonosítás végett első előfordulásukkor zárójelben megadva a hivatalos rómadzsi (rōmaji) átírást is. A nevek a magyarral megegyező eredeti japán, vagyis családnév és utónév sorrendben állnak; ebben a nemzetközi szakirodalom nem egységes, sok helyütt saját szokásuknak (valójában a magyar és a japán nyelvétől eltérő birtokos szerkezetüknek) megfelelően fölcserélik azokat.
** A borítón és a menüben „rendezői változat”-nak írják, itt azonban másról van szó. Az európai/amerikai filmiparban a rendezői változat kifejezést arra az esetre használják, amikor a gonosz filmgyár/producer üzleti megfontolásból nem engedi a szegény rendező művészi elképzeléseit maradéktalanul megvalósítani; hanem például a játékidő rövidítését, bizonyos jelenetek kihagyását, vagy a befejezés pozitívabb kicsengésűvé tételét követeli. Aztán egy-két évvel később, amikor a film már meghozta a kívánt bevételt, a rendezőnek megengedik, hogy a leforgatott anyagból végre a saját változatát is elkészíthesse – aminek megjelentetése persze csak újabb bevételt hoz… Ázsiában ellenben szokás az elkészült filmet a hazai bemutató után, a nemzetközi forgalmazás előtt lerövidíteni; azt gondolván, hogy az eredeti változatot a külföldiek nem értenék, azt túlságosan vontatottnak találnák.
Írta: Szállási Zoltán. Kérdések, vélemények, javaslatok a
webmaster kukac szallasi pont hu címre írhatók.
2013. november 13.