Sir Partick Spens Sir Patrick Spens
(SKÓT BALLADA)
The king sits in Dunfermline town, Ül a király Dunfermlinben,
drinking the blood-red wine: Bort iszik, vér-pirost;
„O whare will I get a skeely skipper, „Ó, hol kapok egy jó tengerészt,
to sail this new ship of mine?” Szép uj hajómra, most?”
O up and spake an elder knight, Feláll és mond egy ősz lovag
sat at the king’s right knee: Király jobb térdinél:
„Sir Patrick Spens is the best sailor „Sir Patrick Spensnek párja nincs,
that ever saild the sea.” Ha ő tengerre kél.”
Our king has written a broad letter, Nagy levelet ír a király,
and seald it with his hand, Pecsétet nyom reá,
and sent it to Sir Partick Spens, Sir Patrick Spensnek küldi azt; –
was walking on the strand. Parton jár fel s alá.
„To Noroway, to Noroway, „Norvég felé, Norvég felé,
to Noroway over the faem; Norvégba menni kell:
the king’s daughter of Noroway, Norvégiai királyleányt
’t is thou maun bring her hame.” Szállítni vízen el.”
The first word that Sir Patrick read, Az első szót hogy olvasá,
sae loud, loud laughed he; Nagyot, nagyot kaczag;
the neist word that Sir Patrick read, A másik szót hogy olvasá,
the tear blinded his ee. Szemébe köny fakad.
„O wha is this has done his deed, „Ki dolga ez? ki tette ezt?
and tauld the king of me, Ki mondta ezt neki,
to send us out at this time of the year Hogy a király, télvíz időn,
to sail upon the sea? Küldjön tengerre ki?
„Be it wind, be it weet, be it hail, be is sleet, Ha fú, ha fagy, esik, szakad:
our ship must sail the faem; Hajómnak menni kell,
the king’s daughter of Noroway, Norvégiai királyleányt
’t is we must fetch her hame.” Szállítnom vízen el!”
They hoysed their sails on Monenday morn, Hétfő-reggel a vásznakat
wi a’ the speed they may; Eresztik szabadon;
they hae landed in Noroway, Norvégban ők kiszállanak
upon a Wodensday. Egy szerdai napon.
They hadna been a week, a week Még egy hetig sem voltak ott,
in Noroway but twae, Sem egy, sem két hetig:
when that the lords of Noroway Hát már a fő norvég urak
bigan aloud to say: Mind ezt hányják, vetik:
„Ye Scottishmen spend a’ our king’s goud, „Héj! a királyt s királynét már,
and a’ our quenis fee!” Skótok, kiélitek?…”
„Ye lie, ye lie, ye liers loud, „Hazudsz, hazudsz, hazug poronty!
fu loud I hear ye lie! Én mondom: értitek?
„For I brought as much white monie „Hoztam fehér pénzt, a mivel
as gane my men and me, Kitartsam emberem;
and I broght a hal-fou o gude red goud Szép sáraranyt is, jó rakást,
out oer the sea wi me. A széles tengeren.
„Make ready, make ready my merrymen a’, „Hamar, hamar, legényeim!
our gude ship sails the morn:” Készülni! s holnap el!”
„Now ever alake! my master dear, „Nincs mér’ sietni, jó uram,
I fear a deadly storm!” Félek vihar kap el!”
„I saw the new moo late yestreen, „Mult este az uj hold szarva közt
wi the auld moo in her arm: Látszott a régi hold:
and if we gang to sea, master, Ha most, uram, tengerre szállsz,
I fear we’ll come to harm.” Félek, baj ér utól.”
They hadna sailed a league, a league, Alig egy mérföldet halad,
a league but barely three, Kettőt, hármat alig:
when the lift grew dark, and the wind blew loud, Hát elborul, hát zúg a szél,
and gurly grew the sea. A hab fodorodik.
The ankers brak, and the topmast lap, Horgony szakad, árbocz lelóg,
it was sic a deadly storm, Oly iszonyú a vész;
and the wawes came o’er the broken ship, Hullám veri a tört hajót,
till a’ her sides were torn. Nincs épen semmi rész.
„O where will I get a gude sailor, „Hol egy legény, hogy a kormányt
to take my helm in hand, Fogná meg azalatt,
till I get up to the tall topmast, Míg felmegyek az árboczra,
to see if I can spy land?” Ha látnék szárazat?”
„O here am I a sailor gude, „Itt vagyok én: és a kormányt
to take the helm in hand, Megtartom az alatt;
till you go up to the tall topmast, Félek, uram, az árboczról
but I fear you’ll never spy land.” Sohsem látsz szárazat!”
He hadna gane a step, a step, Egyet se lép, egyet ha lép,
a step but barely ane, Csak egyet fölfelé:
when a bout flew out of our goodly ship, Hát a hajó kapcsa szakad,
and the salt sea it came in. Sós viz zuhog belé.
„Gae fetch a web o the silken claith, „Hozzátok azt a vég selymet,
another o the twine, A vásznat is elé:
and wap them into our ship’s side, Tömjük a rést, hogy a sós viz
and letna the sea come in.” Ne jöhessen belé!”
They fetch’a web o the silken claith, Mindjárt hozák a vég selymet,
another o the twine, A vásznat is elé:
and they wapp’d them round that gude ship’s side, Tömik a rést, de a sós víz
but still the sea came in. Azért csak jön belé.
O laith, laith were our gude Scots lords Hej! röstelék a skót urak
to weet their cork-heeled shoon; Hogy ázik a czipő:
but lang or a’ the play was playd, De, mig jól széttekintenek,
they wat their hats aboon. A víz fejökre nő.
And mony was the feather-bed S hány szép pehelyvánkos lebeg
that flattered on the faem, A hab közt tétova!
and mony was the gude lord’s son S hány édes urfi nem kerül
that never mair cam hame. Honába, de soha!
The ladyes wrang their fingers white, Sok hölgy töri fehér kezét,
the maidens tore their hair, Sok lány tépi haját
a’ for the sake of their true loves, A kedvesért, hű jegyesért,
for them they’ll see na mair. Kit már sohase lát.
O lang, lang may the ladyes sit, Soká, soká ülhetnek ott,
wi their fans into their hand, Kezökben legyező,
before they see Sir Patrick Spens E hölgyek, míg Sir Patrick Spens
come sailing to the strand. Hajója partra jő.
And lang, lang may the maidens sit, Soká, soká ülhetnek ott,
wi their goud kaims in their hair, Hajokban fésü, szép,
a’ waiting for their ain dear loves, E lányok, míg egy is bizony
for them they’ll see na mair. Meglátja kedvesét.
O forty miles off Aberdour Feljül, feljül Aberdooron,
’t is fifty fathoms deep, A mélység ötven öl;
and there lies gude Sir Patrick Spens Ott fekszik a jó Patrick Spens,
wi the Scots lords at his feet. Az urak is, körül. –
Arany János
In: Száz vers
Összeállította: Szerb Antal
Magvető Kiadó, Budapest
Harmadik kiadás, 1957
228–235. pp.
2014. október 24.
A kezdőoldalra