SIR PATRICK SPENS
Skót ballada
Ül a király Dunfermlinben,
Bort iszik, vér-pirost;
„O! hol kapok egy jó tengerészt,
Szép uj hajómra, most?”
Feláll és mond egy ősz lovag
Király jobb térdinél:
„Sir Patrick Spensnek párja nincs,
Ha ő tengerre kél.”
Nagy levelet ir a király,
Pecsétet nyom reá,
Sir Patrick Spensnek küldi azt; –
Parton jár fel s alá.
„Norvég felé, Norvég felé,
Norvégba menni kell:
Norvégiai királyleányt
Szállítni vízen el.”
Az első szót hogy olvasá,
Nagyot, nagyot kacag;
A másik szót hogy olvasá,
Szemébe könny fakad.
„Ki dolga ez? ki tette ezt?
Ki mondta ezt neki,
Hogy a király, télvíz időn,
Küldjön tengerre ki?
Ha fú, ha fagy, esik, szakad:
Hajómnak menni kell,
Norvégiai királyleányt
Szállitnom vízen el!”
Hétfő-reggel a vásznakat
Eresztik szabadon;
Norvégban ők kiszállanak
Egy szerdai napon.
Még egy hetig sem voltak ott,
Sem egy, sem két hetig:
Hát már a fő norvég urak
Mind ezt hányják, vetik:
„Héj! a királyt s királynét már,
Skótok, kiélitek…?”
„Hazudsz, hazudsz, hazug poronty!
Én mondom: értitek?
Hoztam fehér pénzt, amivel
Kitartsam emberem;
Szép sáraranyt is, jó rakást,
A széles tengeren.
Hamar, hamar, legényeim!
Készülni! s holnap el!”
„Nincs mér’ sietni, jó uram,
Félek vihar kap el!
Mult este az uj hold szarva közt
Látszott a régi hold:
Ha most, uram, tengerre szállsz,
Félek, baj ér utól.”
Alig egy mérföldet halad,
Kettőt, hármat alig:
Hát elborul, hát zúg a szél,
A hab fodorodik.
Horgony szakad, árboc lelóg,
Oly iszonyú a vész;
Hullám veri a tört hajót,
Nincs épen semmi rész.
„Hol egy legény, hogy a kormányt
Fogná meg azalatt,
Míg felmegyek az árbocra,
Ha látnék szárazat?”
„Itt vagyok én: és a kormányt
Megtartom azalatt;
Félek, uram, az árbocról
Sohsem látsz szárazat!”
Egyet se lép, egyet ha lép,
Csak egyet fölfelé:
Hát a hajó kapcsa szakad,
Sós víz zuhog belé.
„Hozzátok azt a vég selymet,
A vásznat is elé:
Tömjük a rést, hogy a sós víz
Ne jöhessen belé!”
Mindjárt hozák a vég selymet,
A vásznat is elé:
Tömik a rést, de a sós víz
Azért csak jön belé.
Hej! röstelék a skót urak
Hogy ázik a cipő:
De míg jól széttekintenek,
A víz fejökre nő.
S hány szép pehelyvánkos lebeg
A hab közt tétova!
S hány édes urfi nem kerül
Honába, de soha!
Sok hölgy töri fehér kezét,
Sok lány tépi haját
A kedvesért, hű jegyesért,
Kit már sohase lát.
Soká, soká ülhetnek ott,
Kezökben legyező,
E hölgyek, míg Sir Patrick Spens
Hajója partra jő.
Soká, soká ülhetnek ott,
Hajokban fésü, szép,
E lányok, míg egy is bizony
Meglátja kedvesét.
Feljül, feljül Aberdooron,
A mélység ötven öl;
Ott fekszik a jó Patrick Spens,
Az urak is, körül. –
1853
In: Arany János költői művei 2. kötet
Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest
1986
348–351. pp.
2014. október 24.
A kezdőoldalra