Arany János magyar fordítása

          SIR PATRICK SPENS
            Skót ballada

     Ül a király Dunfermlinben,
       Bort iszik, vér-pirost;
     „O! hol kapok egy jó tengerészt,
       Szép uj hajómra, most?”

     Feláll és mond egy ősz lovag
       Király jobb térdinél:
     „Sir Patrick Spensnek párja nincs,
       Ha ő tengerre kél.”

     Nagy levelet ir a király,
       Pecsétet nyom reá,
     Sir Patrick Spensnek küldi azt; –
       Parton jár fel s alá.

     „Norvég felé, Norvég felé,
       Norvégba menni kell:
     Norvégiai királyleányt
       Szállítni vízen el.”

     Az első szót hogy olvasá,
       Nagyot, nagyot kacag;
     A másik szót hogy olvasá,
       Szemébe könny fakad.

     „Ki dolga ez? ki tette ezt?
       Ki mondta ezt neki,
     Hogy a király, télvíz időn,
       Küldjön tengerre ki?

     Ha fú, ha fagy, esik, szakad:
       Hajómnak menni kell,
     Norvégiai királyleányt
       Szállitnom vízen el!”

     Hétfő-reggel a vásznakat
       Eresztik szabadon;
     Norvégban ők kiszállanak
       Egy szerdai napon.

     Még egy hetig sem voltak ott,
       Sem egy, sem két hetig:
     Hát már a fő norvég urak
       Mind ezt hányják, vetik:

     „Héj! a királyt s királynét már,
       Skótok, kiélitek…?”
     „Hazudsz, hazudsz, hazug poronty!
       Én mondom: értitek?

     Hoztam fehér pénzt, amivel
       Kitartsam emberem;
     Szép sáraranyt is, jó rakást,
       A széles tengeren.

     Hamar, hamar, legényeim!
       Készülni! s holnap el!”
     „Nincs mér’ sietni, jó uram,
       Félek vihar kap el!

     Mult este az uj hold szarva közt
       Látszott a régi hold:
     Ha most, uram, tengerre szállsz,
       Félek, baj ér utól.”

     Alig egy mérföldet halad,
       Kettőt, hármat alig:
     Hát elborul, hát zúg a szél,
       A hab fodorodik.

     Horgony szakad, árboc lelóg,
       Oly iszonyú a vész;
     Hullám veri a tört hajót,
       Nincs épen semmi rész.

     „Hol egy legény, hogy a kormányt
       Fogná meg azalatt,
     Míg felmegyek az árbocra,
       Ha látnék szárazat?”

     „Itt vagyok én: és a kormányt
       Megtartom azalatt;
     Félek, uram, az árbocról
       Sohsem látsz szárazat!”

     Egyet se lép, egyet ha lép,
       Csak egyet fölfelé:
     Hát a hajó kapcsa szakad,
       Sós víz zuhog belé.

     „Hozzátok azt a vég selymet,
       A vásznat is elé:
     Tömjük a rést, hogy a sós víz
       Ne jöhessen belé!”

     Mindjárt hozák a vég selymet,
       A vásznat is elé:
     Tömik a rést, de a sós víz
       Azért csak jön belé.

     Hej! röstelék a skót urak
       Hogy ázik a cipő:
     De míg jól széttekintenek,
       A víz fejökre nő.

     S hány szép pehelyvánkos lebeg
       A hab közt tétova!
     S hány édes urfi nem kerül
       Honába, de soha!

     Sok hölgy töri fehér kezét,
       Sok lány tépi haját
     A kedvesért, hű jegyesért,
       Kit már sohase lát.

     Soká, soká ülhetnek ott,
       Kezökben legyező,
     E hölgyek, míg Sir Patrick Spens
       Hajója partra jő.

     Soká, soká ülhetnek ott,
       Hajokban fésü, szép,
     E lányok, míg egy is bizony
       Meglátja kedvesét.

     Feljül, feljül Aberdooron,
       A mélység ötven öl;
     Ott fekszik a jó Patrick Spens,
       Az urak is, körül. –

     1853

In: Arany János költői művei 2. kötet
Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest
1986

348–351. pp.


2014. október 24.
A kezdőoldalra