SIR PATRICK SPENS Skót ballada Ül a király Dunfermlinben, Bort iszik, vér-pirost; „O! hol kapok egy jó tengerészt, Szép uj hajómra, most?” Feláll és mond egy ősz lovag Király jobb térdinél: „Sir Patrick Spensnek párja nincs, Ha ő tengerre kél.” Nagy levelet ir a király, Pecsétet nyom reá, Sir Patrick Spensnek küldi azt; – Parton jár fel s alá. „Norvég felé, Norvég felé, Norvégba menni kell: Norvégiai királyleányt Szállítni vízen el.” Az első szót hogy olvasá, Nagyot, nagyot kacag; A másik szót hogy olvasá, Szemébe könny fakad. „Ki dolga ez? ki tette ezt? Ki mondta ezt neki, Hogy a király, télvíz időn, Küldjön tengerre ki? Ha fú, ha fagy, esik, szakad: Hajómnak menni kell, Norvégiai királyleányt Szállitnom vízen el!” Hétfő-reggel a vásznakat Eresztik szabadon; Norvégban ők kiszállanak Egy szerdai napon. Még egy hetig sem voltak ott, Sem egy, sem két hetig: Hát már a fő norvég urak Mind ezt hányják, vetik: „Héj! a királyt s királynét már, Skótok, kiélitek…?” „Hazudsz, hazudsz, hazug poronty! Én mondom: értitek? Hoztam fehér pénzt, amivel Kitartsam emberem; Szép sáraranyt is, jó rakást, A széles tengeren. Hamar, hamar, legényeim! Készülni! s holnap el!” „Nincs mér’ sietni, jó uram, Félek vihar kap el! Mult este az uj hold szarva közt Látszott a régi hold: Ha most, uram, tengerre szállsz, Félek, baj ér utól.” Alig egy mérföldet halad, Kettőt, hármat alig: Hát elborul, hát zúg a szél, A hab fodorodik. Horgony szakad, árboc lelóg, Oly iszonyú a vész; Hullám veri a tört hajót, Nincs épen semmi rész. „Hol egy legény, hogy a kormányt Fogná meg azalatt, Míg felmegyek az árbocra, Ha látnék szárazat?” „Itt vagyok én: és a kormányt Megtartom azalatt; Félek, uram, az árbocról Sohsem látsz szárazat!” Egyet se lép, egyet ha lép, Csak egyet fölfelé: Hát a hajó kapcsa szakad, Sós víz zuhog belé. „Hozzátok azt a vég selymet, A vásznat is elé: Tömjük a rést, hogy a sós víz Ne jöhessen belé!” Mindjárt hozák a vég selymet, A vásznat is elé: Tömik a rést, de a sós víz Azért csak jön belé. Hej! röstelék a skót urak Hogy ázik a cipő: De míg jól széttekintenek, A víz fejökre nő. S hány szép pehelyvánkos lebeg A hab közt tétova! S hány édes urfi nem kerül Honába, de soha! Sok hölgy töri fehér kezét, Sok lány tépi haját A kedvesért, hű jegyesért, Kit már sohase lát. Soká, soká ülhetnek ott, Kezökben legyező, E hölgyek, míg Sir Patrick Spens Hajója partra jő. Soká, soká ülhetnek ott, Hajokban fésü, szép, E lányok, míg egy is bizony Meglátja kedvesét. Feljül, feljül Aberdooron, A mélység ötven öl; Ott fekszik a jó Patrick Spens, Az urak is, körül. – 1853
In: Arany János költői művei 2. kötet
Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest
1986
348–351. pp.
2014. október 24.
A kezdőoldalra